Nicolas Cage, aki Hollywood egyik legváltozatosabb és legizgalmasabb karrierjét mondhatja magáénak – a látványos akciófilmektől és kevésbé sikeres képregény-adaptációkon át az intenzív pszichológiai drámákig és szürreális filmes kísérletekig – felfedte, melyik az az öt film, amit a legnagyobb hatász tette rá.
A legendás Coppola-dinasztia leszármazottjaként Cage saját színészi stílust alakított ki, amelyet ő maga Nouveau Shamanic-nak nevez, és elismeri, hogy bizonyos filmek és alakítások alapvetően formálták a filmművészethez való hozzáállását.
A listája élén az 1955-ös „Édentől keletre” áll,– John Steinbeck regényének adaptációja, Elia Kazan rendezésében, James Dean főszereplésével. „15 éves voltam. Láttam már Bergmant, Fellinit és Orson Wellest, de amikor megláttam Deant ebben a szerepben, megértettem, milyen ereje van a filmszínészetnek – és tudtam, mi akarok lenni” – emlékszik vissza Cage.
A második helyre az 1951-es „A vágy villamosa” került. Bár elismeri Marlon Brando hatását, leginkább Vivien Leigh alakítása, Blanche DuBois szerepében nyűgözte le – „annyira sebezhető és tragikus”, hogy szerinte a legnagyobbak között van a helye.
Következik Stanley Kubrick mesterműve, a „2001: Űrodüsszeia”, amelyet Cage „költőinek és rejtélyesnek” nevez. „Még mindig nem értem teljesen, és éppen ezért évente újra és újra – akár háromszor is – meg tudom nézni, és mindig felfedezek benne valami újat” – mondta a színész.
A negyedik helyen egy 1971-es film, a „Mechanikus narancs” szerepel, Kubrick másik filmje, amely elgondolkodtat az emberi gonoszság, az erkölcs és a természet mibenlétéről.
A lista az 1939-es „Óz, a csodák csodája” című klasszikussal zárul – „teljesen egyedi élmény, amely kiállta az idő próbáját”. Cage szerint a film első színes jelenetei és a Munchkin-földi rész „még ma is lélegzetelállítóan gyönyörűek”.
📷 Marcus Ingram/Getty Images for The Surfer
