Április 29-én a tánc világnapját ünnepeljük. A dátum szimbolikus: 1727-ben április 29-én született Jean-Georges Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója, a balett atyja. A mai napot 1981-ben Nemzetközi Színházi Intézet, az ITI az UNESCO égisze alatt, a tánc világnajává nyilvánította.
A klasszikus balett alapjait jelentő kéz- és lábtartásokat Noverre vezette be, ezért őt tekintik a modern balett atyjána”. 1759-ben megjelent műve, „Levelek a táncról és a balettról”, lefektette a balett, mint táncművészet alapvetéseit és olyan színpadi művészetként határozta meg, amely egyesíti a táncot, a pantomimet, a zenét és a képzőművészetet.
“Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie” – írja Noverre.
Maurice Béjart szerint “a modern táncszínház egésze az ő cselekményes balettjeiből ered”. A balett azonban nem szórakoztatás, hanem művészet, amelynek célja a társadalom szolgálata – véli Béjart.
Ma már mindenki, aki hivatásszerűen vagy hobbiként foglalkozik a táncművészettel, ünnepel. Legyen szó néptáncról, balettről, standard, latin, modern vagy más táncstílusokról – ez a nap különleges alkalom arra, hogy mindenki a kedvenc táncával köszöntse az ünnepet.
A tánc nemcsak művészet, hanem erőteljes társadalmi eszköz is. Kapcsolatokat épít, inspiráloan hat a kreativitásra, mozgásra ösztönöz, segít a stressz csökkentésében és növeli az önbizalmat. Legyen szó klasszikus balettről, modern táncokról, néptáncról vagy utcai stílusokról – a tánc mindenhol jelen van: a színpadon, a tánctermekben, az utcán vagy az otthonainkban.
Mi David Bowie-val ünnepeljuk a mai napot!
📷 Pexels/yogendras
