1996. augusztus 10-én és 11-én, az Oasis két egymást követő napon lépett fel az angliai Knebworthben. A népszerűsége csúcsán lévő bandára az Egyesült Királyság lakosságának körülbelül 4 %-a, azaz nagyjából 2 és fél millió ember lett volna kíváncsi, így a koncertekre 24 órán belül minden jegy elkelt.
A koncertek a zenekar a “(What’s The Story) Morning Glory” című albumát népszerűsítő turné részei volt. A koncertekre 2,5 millióan szerettek volna jegyet venni, ami a mai napig totális rekord a brit zenetörténetben.
A “(What’s The Story) Morning Glory” 1996-ban nem életlenül nyerte el a legjobb album díját a BRIT Awardson, és vált a 90-es évek legtöbb példányszámban eladott albumává a szigetországban.
A két koncerten végül esténként 125 000 szerencsés tombolhatott a csapat dalaira a közönség sorai-ban, ami a mai napig igazi brit rekordnak számít. A ma már legendás, szinte történelmi jelentőségű, két-napos eseményről a 25. évfordulón egy átfogó dokumentumfilm is készült, „Oasis Knebworth 1996” címmel.
A film premierjét követen az Oasis már több live videót mutatott be, a koncert eddig soha nem látott és hallott felvételeivel. A két 96-os buli setlistjén olyan emblematikus dalok szerepeltek, amelyek a banda karrierjének csúcspontját jelentették, mint a „Champagne Supernova” a „Wonderwall” vagy a „Don’t Look Back In Anger”. A zenekar hivatalos YouTube csatornáján már látható a „Live Forever”, a Champagne Supernova” és a legutóbb felkerült „Some Might Say” koncertfelvétele is Knebworthból.
Noel Gallagher nosztalgiával emlékszik vissza milyen rettenthetetlenek és naivak voltak abban az időben, és fel sem fogták, hogy zenetörténelmet írnak a koncertjeikkel, míg most kétségbe lennének esve, ha negyedmilliós közönség elé kéne kiállniuk. A banda gitárosa Paul Bonehead Arthurs pedig őszintén bevallotta, hogy a zenekarnak akkor, sikere csúcsán kellett volna befejezni, egyszerűen fel kellett volna oszlaniuk – utalva ezzel a botrányokra és a zenekaron belüli konfliktusokra, amelyek az elmúlt években jellemezték az Oasist.
