Brigitte Bardot, vagy ahogyan a világ nvezete, B.B. az 1950-es és 1960-as években vált világhírűvé, nem csak filmes alakításaival, de szabadságszeretetével, függetlenségével, szókimondásával is, amely rendkívüli szexuális kisugárzással párosult. Énekesnőként ebben az időszakban több albumot is megjelentetett.

Brigitte Anne-Marie Bardot 1934. szeptember 28-án született Párizsban, polgári családban nevelkedett, balettiskolát végzett, tizenöt éves korában, 1950-ben tűnt fel az Elle magazin címlapján – ott figyelt fel rá Roger Vadim filmrendező, aki elindította a filmes karrierjét – 1956-ban robbant be a filmes világba akkor már férje, Roger Vadim „És Isten megteremté a nőt” című filmjével.
A produkció egyik ikonikus jelenetében Bardot hosszú, combig felhasított szoknyában szenvedélyesen táncol – a jelenet nagy botrányt kavart, és emiatt a filmet az Egyesült Államok egyes részein betiltották. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy a francia színésznőt – akit akkoriban nők milliói próbáltak utánozni – a világ legszebb nőjének kiáltsák ki.

Magánéletében B.B. ugyanolyan szabadszellemű volt, mint filmes szerepeiben: „a saját korának lánya volt, bűntudattól mentesen, a társadalmi tilalmakat figyelmen kívül hagyva” – mondta róla Roger Vadim, a színésznő négy férje közül az első.

Karrierje csúcsán papparazzók üldözték, minden lépését lesték és gyakorlatilag nem maradt magánélete: minden perce a nyilvánosság előtt zajlott – szerelmi viszonyai, botrányai, valamint fia születése, akit a színésznő kezdetben nem is akart.

Brigitte Bardot, miután hátat fordított a filmes világnak, végleg Saint-Tropez-be, a francia Riviérára költözött, létrehozta a nevét viselő alapítványt és az állatvédelem ügyének szentelte magát.

Bardot október elejénjelentette meg új könyvét, „Az én BB-ábécém” címmel.

A Fayard kiadó megjegyzése szerint a kötetben éles véleményt fogalmaz meg kollégákról, az erotikáról, a politikáról és a modern világról, és hozzáteszi: a teljes egészében kézzel írt könyv „elmélyül egy olyan nő személyiségében, aki függetlenségével, elkötelezettségével és bátorságával nyomot hagyott a saját korában”.

A szótár formájában felépített mű az A betűtől – „Abandon” (lemondás) – a Z betűig – „Zoo” (állatkert) – sorakoztat fel rövid szövegeket, amelyeket a 91 éves Bardot jellegzetes, kerek betűivel vetett papírra.

A színésznő szeretettel ír Jean-Paul Belmondóról, akit „nagyszerű embernek, zseniális színésznek, szórakoztatónak és bátornak” nevez. Alain Delonról azt jegyzi meg, hogy „magában hordozza a legjobbat és a legrosszabbat is”, míg Marcello Mastroianniról azt írja, hogy bár „elbűvölő”, „jó színész, de zseni nélkül, és nem igazán felejthetetlen személyiség”.

Az erotikáról Bardot – aki a „És Isten megteremté a nőt” című filmmel vált híressé és egyben kora szexszimbólumáva – úgy fogalmaz, hogy az „szerelmi játékok összessége, ahol minden megengedett: a képzelet, a zavarba ejtő perverzió és az érzéki felszabadultság” is.

Saint-Tropez-ról, ahol otthona, La Madrague nevű villája is található, sajnálattal írja, hogy „ez az egykor oly gyönyörű kis halászfalu” mára „milliárdosok városává vált, amelyben már nem ismerhető fel a régi báj”.

Brigitte Bardot kíméletlen hazájával, Franciaországgal kapcsolatban is: az országot „unalmasnak, szomorúnak, engedelmesnek, betegnek, gyűlöletesnek, kifosztottnak, közönségesnek és vulgárisnak” nevezi. Véleménye szerint „a jobboldali párt az еgyetlen sürgős orvosság Franciaország agóniájára”.  Hangsúlyozza közelségét Marine Le Penhez és pártjához, a Nemzeti Tömörüléshez is.

A médiában rendkívül visszafogottan szereplő Brigitte Bardot már 1996-ban megjelentette memoárjait Initiales BB („BB monogram”) címmel.

Fél évszázaddal ezelőtt felhagyott a filmezéssel, és úgy nyilatkozott, hogy számára a hetedik művészet csupán a nosztalgikus múlt egyik képe, ennek ellenére továbbra is a legismertebb francia színésznők között tartják számon. „Több mint ötven éve lapoztam tovább” – mondja.

Pályafutása során mintegy ötven filmben szerepelt, köztük Roger Vadim „És Isten megteremté a nőt” (1956), Claude Autant-Lara „Szerencsétlenség esetén” (1958), Christian-Jaque „Babette háborúba megy” (1959) és Jean-Luc Godard „A megvetés” (1963) című alkotásaiban. Utolsó filmje a „Don Juan” volt, amely 1972-ben került a mozikba.

1973 után, amikor végleg lezárta filmes karrierjét, Brigitte Bardot teljes egészében az állatok védelmének szentelte magát – és élete küzdelmének nevezte.

A filmes legenda tavaly az AFP-nek elmondta, hogy 90. születésnapjára leginkább azt kívánja: Franciaország vezessen be tilalmat a lóhús fogyasztására – amiért immár fél évszázada küzd, mindeddig eredménytelenül.

„A legnagyobb ajándék, amit 50 évnyi könyörgés után kaphatnék a kormányoktól és az elnököktől, az az lenne, hogy Franciaországban többé ne öljenek és ne egyenek lovakat” – mondta Bardot. „Amikor felhagytam a filmezéssel, ez volt az első dolog, amit kértem” – tette hozzá. A tilalmat azonban mindmáig nem vezették be. „Ötven éve kiabálok, és semmit választ sem kaptam. Nincs időm még ötven évet várni.”

A 2018-ban megjelent Larmes de combat („Harci könnyek”) című memoárjaiban Bardot bevallja, hogy „soha nem érezte magát szépnek”, ami bizonytalanságot okozott benne. „A világ egyik legnépszerűbb sztárjaként tartottak számon, és mégis semminek éreztem magam… Mindig az a gondolat kísértett, hogy elkerülhetetlenül elveszítjük mindazt, amink van – és az én fiatalságom, szépségem, üd3ségem sem kivétel” – idézték akkor a francia sajtóban. Bardot hangsúlyozza, hogy soha nem vonzotta a luxus és a gazdagság. „Mindezt elhagytam, mert meg voltam győződve arról, hogy a legfontosabb a saját ügyem: az állatok megmentése” – mondja.

Miután hátat fordított a filmforgatásoknak, Bardot a vadon élő állatok védelmének szentelte életét. 1986-ban alapítványt hozott létre a bajba jutott állatok megsegítésére. Szervezete öt kontinensen, több mint harminc országban van jelen. „Az alapítvány az életem” – hangsúlyozzta gyakran Brigitte Bardot.

Azt mondta, hálás a filmiparnak, amely világhírnevet hozott számára – ezt a hírnevet pedig az állatok megmentésére használja. „Nagyon büszke vagyok életem első fejezetére, amely sikeressé tett, és ma világszerte ismertté tesz, ami nagyban segít az állatok védelmében” – nyilatkozta az AFP-nek.

A színésznő többször kijelentette a médiában, hogy „soha nem fog belenyugodni az állatokkal szembeni kegyetlenségbe és barbár bánásmódba, amelynek oly gyakran tanúi vagyunk”. Szerinte az emberi szokások és gondolkodásmód megváltoztatása rendkívül nehéz, de idővel – filmek, közösségi oldalak és riportok segítségével – „lépésről lépésre meg lehet változtatni az emberek szívét”.

„Egyáltalán nem érdekel a korom… észre sem veszem” – mondta Bardot az AFP-nek. Az évekről „egyáltalán nem gondolkodom. Minden nap ugyanolyan… ugyanolyan könnyedén jön el, mint korábban… Figyelem az idő múlását, és azt gondolom, hogy egészen jól boldogulok.”

📷 Foc Kan/WireImage/Getty Images