Január 22-én az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia többek közt a legjobb eredeti betétdal kategória jelöltjeit is kihirdette: így idén a „Golden” a K-pop: Démonvadászok című filmből, az „I Lied to You” bluesdal a Bűnösökből, Nick Cave és Bryce Dessner melankolikus szerzeménye, a Train Dreams az azonos című – magyarul Az álmok vágányán filmből, valamint a „Dear Me a Diane Warrenről szóló, Diane Warren: Relentless dokumentumfilmből versenyeznek az Oscarért.
A kategória jelöltjeinek sorát azonban egy szokatlan alkotás teszi teljessé: a Sweet Dreams of Joy című operaária, amelyet Nicholas Pike komponált a Viva Verdi! számára – egy dokumentumfilmhez, amelyről a jelölések bejelentése előtt kevesen hallottak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a produkció Facebook-oldalán, még 2017-ben megjelent bejegyzés megerősítette: az ária vokáljait csaknem tíz évvel ezelőtt rögzítették.

Az Yvonne Russo rendezésében készült Viva Verdi! a Casa Verdi történetét meséli el – a zenész idősek otthonáét, amelyet az olasz zeneszerző, Giuseppe Verdi alapított. A film megható portrékat mutat be a lakókról, akik arról beszélnek, miként tette lehetővé számukra az otthon, hogy a nyugdíjba vonulás után is zenével foglalkozzanak, többek között úgy, hogy taníthattak.
Russo egy videóinterjúban elmondta, hogy 2011-ben, a National Geographic-nál végzett munkája során szerzett tudomást a Casa Verdiről. A következő évben felvette a kapcsolatot Christine La Monte producerrel. Független produkciójuk stábja három alkalommal utazott Olaszországba, és mintegy hét éven át forgatott, nagyjából 2013-tól kezdve.
A Sweet Dreams of Joy először akkor hallható a filmben, amikor a Casa Verdi lakói kirándulásra indulnak, hogy megnézzenek egy Verdi-operát. A mű a film végén is felcsendül, amikor Russo azok előtt az interjúalanyok előtt tiszteleg, akik a forgatás befejezése után elhunytak. Az angol nyelven, Ana María Martínez szoprán előadásában felcsendülő ária szövege „az üdvösséghez vezető út megtalálásáról” szól.

La Monte 2016-ban ismerkedett meg Pike-kal, és elküldte neki Russo koncepcióváltozatát a filmről. „Olyasmi volt, mint egy néhány jelenetből álló összefoglaló, és annyira lenyűgöző és mély, annyira érzelmes” – mondta Pike egy másik interjúban. „Szó szerint leültem a zongorához, és egyszerűen megírtam a zenét.” 2017-ben rögzítették hozzá Martínez énekét, majd körülbelül egy évvel később hozzáadta a vonós szólamokat.
Bár a Sweet Dreams of Joy egy ária, Pike nem erről a műfajról ismert. Az ő nevéhez fűződik az HBO, A Tahrir téren: Egyiptom befejezetlen forradalmának 18 napja című dokumentumfilmjének zenéje, ami Emmy-díjat hozott számára, emellett ő szerezte a zenét az 1994- es Csekkben a tenger című vígjátékhoz, és dolgozott Will Smith Wild Wild West című dalának videóklipjén is – idézi fel a The New York Times.

Az Akadémia szabályzata szerint egy dal akkor felel meg a kritériumoknak, ha „szövegből és zenéből áll, amelyek eredetiek, és kifejezetten az adott film számára íródtak”. Bár a Sweet Dreams of Joy 2017-ből származik, a Facebook-bejegyzés és az alkotók is megerősítik, hogy kifejezetten a Viva Verdi! számára készült.
A Viva Verdi! 2024-ben a woodstocki filmfesztiválon mutatkozott be, de az Oscar-versenyben való részvétel jogát egy rövid, kereskedelmi forgalmazás révén szerezte meg, amikor 2025 októberében, egy Santa Monica-i moziban, Kaliforniában vetítették. Az Oscar-díjak szabályzata szerint ugyanis egy filmnek a jelöléshez legalább hét, egymást követő napon, fizetős vetítések keretében kell műsoron lennie legalább egy moziban Los Angeles megye, New York, a Bay Area, Chicago, Dallas–Fort Worth vagy Atlanta területén.

Pike több mint két évtizede tagja az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának, és úgy döntött, kampányt indít a Sweet Dreams of Joy-ért, ennek érdekében többek közt PR-szakembereket is megbízott a film népszerűsítésére. „Úgy gondolom, amit írtam, az különleges. Azt is gondolom, hogy a film különleges” – mondta. „Nem szeretném, ha csak néhányszor levetítenénk, aztán soha többé nem hallana róla senki” – nyilatkozta a The New York Times-nak.

📷Pexels/Engin Akyurt