Az énekes 1993 szeptemberében, a moszkvai turnéállomásán, egy hotelszobában írta a szerzeményt, a Dangerous World Tour idején. Rendkívül nehéz időszakot élt akkoriban: ekkor fogalmazódtak meg vele szemben először nyilvános gyerekmolesztálási vádak. Annak ellenére, hogy a szállodája előtt rajongók ezrei várták és ünnepelték, Jackson teljesen elszigeteltnek, magányosnak érezte magát, úgy érezte, mintha elszakadt volna a külvilágtól.

A dal a pop királyának egyik legnagyobb szakmai elismerést kiváltó alkotásává vált, Európában hatalmas sikert aratott. A zenekritikusok egyöntetűen mesterműként emlegették, és az énekes kilencedik stúdióalbumának, az 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future, Book I-nak legjobb dalaként tartották számon. Különösen a szerzemény érettségét, atmoszféráját és Jackson énekesi teljesítményét méltatták.

A dal fekete-fehér videóklipjét Nick Brandt rendezte, és Michael Jackson teljes pályafutásának egyik legművészibb, esztétikailag legkidolgozottabb alkotásaként tartják számon.

Érdekesség, hogy Nick Brandt más vizuális produkciókban is együtt dolgozott Jackóval. Ezek közé tartozik a lenyűgöző „Earth Song” videóklipje, amelyet négy kontinensen forgattak. Brandt nevéhez fűződik Whitney Houston világhírű, 1992-es „I Will Always Love You” című dalának videója is: ő rendezte az eredeti, erősen stilizált felvételeket, amelyeken az énekesnő egy üres, hóval borított színházban látható.

Az Arista Records azonban később Brandt beleegyezése nélkül számos jelenetet illesztett a klipbe a Több mint testőr című filmből. A rendező úgy vélte, hogy a kereskedelmi szempontok szerint átalakított változat tönkreteszi az eredeti művészi elképzelését, ezért kérte, hogy nevét távolítsák el a hivatalos stáblistáról. Helyette a jól ismert hollywoodi álnevet, az Alan Smithee nevet tüntették fel.

Brandt rendezte a Bee Gees 1993-as „How Deep Is Your Love”, valamint Moby 2000-es „Porcelain” című dalának videóklipjét is.

📷 Bill Nation/Sygma via Getty Images