A brutalista című, három Oscar–díjat nyert film ismét feltette a magyar modernista építészeteket a világtérképre, ennél jobb dolog pedig aligha történhetett volna Budapesttel. Az egyik, a fővárosban tematikus sétákat szervező cég új sétája felfedezi az egymással alkalmanként rivalizáló, sokszor évtizedes barátságokat ápoló Bauhaus építészek világát, akiket egyesített a hit és az eszme, hogy a 20. században lehetséges egészségesebb és boldogabb városokban élni. A felfedezések, az új találmányok és a technológiai fejlődés olyan pezsgést hozott a két világháború közötti Budapestre, mely örökre nyomot hagyott a nyugati civilizáción.
Bár a film főszereplőjét, László Tóthot a rendező, Brady Corbet fantáziája szülte, a karakter világa itt gyökerezik. A brutalista történetének ötlete akkor pattant ki a rendező fejéből, amikor elolvasta egy minnesotai bencés apátság megépítésének történetét. Az építész Breuer Marcell volt, és hamarosan kiderült, hogy magyar építészek és designerek sokasága menekült el Budapestről, hogy Amerikában kezdjen új életet. A film főszereplője, László Tóth karaktere számos budapesti modernista építész életének esszenciája.
„Olyan, mintha csupa fürdőszobát csinálnának.” – fintorgott Füst Milán, Márai Sándor pedig egyenesen „vasúti állomások modern pisszoárjaihoz” hasonlította az általuk megálmodott csőbútorokat. Mégis, Budapest leggazdagabb polgáraitól kezdve a Ferences rendig sokan érezték úgy, hogy a régi, fullasztó épületek helyett levegős, modern terekben szeretnének élni.
A tematikus rózsadombi sétán kiderül, hogyan ütköztek össze a laboratóriumban tervezett házak a valósággal és a megrendelői igényekkel, és hogyan szakadtak szét az egykori lánglelkű fiatalok a második világháborúban.
Egy séta arról, milyen lehetett volna Budapest.
