91 éves korában el hunyt Quincy Jones, a legendás zenész, zeneszerző és producer, aki számos nagy zenei ikonnal dolgozott együtt, köztük Frank Sinatrával és Michael Jacksonnal – jelentette az Associated Press. A szomorú hírt Jones szóvivője, Arnold Robinson jelentette be: a zenész  vasárnap este otthonában, Los Angeles-i Bel Airben, családja körében hunyt el.

A zenei óriás, Quincy Jones öröksége a Michael Jackson ikonikus Thriller albuma produceri feladataitól kezdve díjnyertes film- és televíziós zenei kompozíciók megalkotásáig terjed, pályája során olyan zenei ikonokkal dolgozott együtt, mint Frank Sinatra vagy Ray Charles – de a sort még hosszasan lehetne folytatni.

Jones a Chicagó idéli negyedéből, a bandák világából küzdötte fel magát a show-business csúcsára, és az egyik első színesbőrű zeni menedzser lett, akinek sikerült karriert befutnia Hollywoodban. Pályafutása alatt  hatalmas zenei katalógust hozott létre, és  szinte lehetetlen olyan zenekedvelőt találni, akinek ne lenne a birtokában legalább egy , Quincy Jones nevével fémjelzett felvétel, vagy olyan  a szórakoztatóiparban vezető pozíciót betöltő személy, aki ne állt volna valamilyen kapcsolatban Joines-szal.

Quincy Jones karrierje, amely a 78-as fordulatszámú bakelitkorszakban kezdődött, mindenekelőtt Michael Jackson albumaihoz kötődik: az Off the Wall, a Thriller és a Bad időtlen alkotásokká váltak.

Jones elnököket, külföldi vezetőket, filmsztárokat zenészeket, filantrópokat és üzletembereket egyaránt a barátai és ismerősei közt tudhatott. Turnézott Count Basie-vel és Lionel Hamptonnal, felvételeket hangszerelt Frank Sinatrának és Ella Fitzgeraldnak, zenéket szerzett olyan filmekhez, mint az Éjszakai hőség, megszervezte Bill Clinton elnöki beiktatási ünnepségét, és ő vezette az afrikai éhezők megsegítésére készült  We Are the World 1985-ös felvételét.

Quincy Jones karrierjét, amely még a 78-as fordulatszámú bakelitkorszakban kezdődött, talán mégis  leginkább a Michael Jacksonnal készített produkciók fémjelzik: az Off the Wall, a Thriller és a Bad a mai napig egyetemes népszerűségnek örvendenek.
Jones sokoldalúsága és képzelőereje hozzájárult ahhoz, hogy Jackson gyermeksztárból a pop királyává váljon. Olyan klasszikus dalokban, mint a Billie Jean és a Don’t Stop ‘Til You Get Enough, Quincy Jones és Michael Jackson, közösen egy globális hangzásvilágot teremtettek a diszkó, funk, rock, pop, R&B, jazz és afrikai énekek elegyéből.
A Thriller egyik legemlékezetesebb eleme Jones érdeme, aki olyan hírességeket vont be a zenei projektbe, mint Eddie Van Halen és Vincent Price.
1983-ban csak a Thriller több mint 20 millió példányban kelt el, és az Eagles „Greatest Hits 1971–1975” válogatásával versengett minden idők legkelendőbb albumáért.

„A dalok nem csak úgy megszületnek. A producernek rendelkeznie kell képességekkel, tapasztalattal és azzal a készséggel, hogy a látomását elvezesse a végső eredményig” – mondta Quincy Jones egy 2016-os interjúban, amelyet az Amerikai Kongresszusi Könyvtárnak adott.

Jones díjainak és kitüntetéseinek listája 18 oldalt tölt ki Quincy című, 2001-ben kiadott önéletrajzában – amely bestseller lett. Ebben akkor 27 Grammy-díjat tüntet fel, ami azóta már 28 lett, egy tiszteletbeli Oscar-díjat (ami időközben már kettő lett) és egy Emmy-díjat, valamint birtokosa a francia Becsületrendnek, az olasz Rudolf Valentino díjnak, valamint a Kennedy Center  kitüntetésének, amelyet az amerikai kultúrához való hozzájárulásáért kapott.
1990-ben Listen Up: Quincy Jones élete címmel készült róla dokumentumfilm, 2018-ban pedig lánya, Rashida Jones készített róla filmet.

Az 1933-ban Chicagóban született Jones az első zenei élményeként az anyja által otthon énekelt himnuszokat említi. Gyermekkorára azonban szomorúan tekint vissza; egyszer Oprah Winfreynek így mesélt róla: „Kétféle ember létezik: akiknek volt szülője vagy gyámja aki neveli, és akiknek nem. Nincs köztes állapot.” Quincy anyja mentális problémákkal küzdött, és végül intézetbe került – ez a veszteség Quincy számára „értelmetlenné” tette a világot. Chicagóban az utcán lógott, különböző bandákkal,  lopott és verekedett.

Jones számára a zene jelentette a megváltást. 11 évesen egy zongora mindent megváltoztatott. „Tudtam, hogy ez az én utam. Örökre” – írta az önéletrajzában.
Néhány év alatt megtanult trombitálni, és barátságot kötött egy vak fiatal zenésszel, Ray Charles-szal, aki egy életre a barátja lett. Tehetségének köszönhetően pedig ösztöndíjat nyert a bostoni Berklee zeneakadémiára, de otthagyta, amikor Lionel Hampton meghívta turnézni. Jones ezután szabadúszó zeneszerzőként, karmesterként, hangszerelőként és producerként dolgozott. Tizenévesen Billie Holiday asszisztense lett, a húszas évei közepére pedig már saját együttese volt.

„A világ legjobb jazzbandájával rendelkeztünk, és mégis éheztünk” – emlékezett vissza később a Musician magazinnak. „Ekkor jöttem rá, hogy létezik zene és létezik zeneipar. Ha túl akartam élni, meg kellett tanulnom a kettő közötti különbséget.”

Zenei menedzserként Quincy Jones leküzdötte a faji akadályokat, és az 1960-as évek elején a Mercury Records alelnöke lett. 1971-ben pedig az Oscar-gála első fekete zenei igazgatójává nevezték ki.
Első filmje, amelyet producerként készített – a Bíborszín – 1986-ban 11 Oscar-jelölést kapott, de csalódására egy díjat sem nyert.
Az 1960-as évek óta több mint 35 filmzenét komponált. Jones a zeneírást „többrétegű folyamatként, a tudomány és a lélek absztrakt kombinációjaként” írja le.

A Time Warnerrel együttműködve hozta lézre a Quincy Jones Entertainment céget, amelyet 1999-ben 270 millió dollárért adtak el.

„Üzletemberi filozófiám mindig is összhangban állt személyes krédómmal: elfogadni a tehetséges embereket a saját feltételeik szerint, tisztességesen és tisztelettel bánni velük, függetlenül attól, hogy kik ők és honnan jönnek” – írta Jones önéletrajzában.

Szinte minden amerikai zenei műfajban otthonosan mozgott, akár Frank Sinatrával, Ray Charles-szal, jazznagyságokkal, mint Dizzy Gillespie, Count Basie vagy Duke Ellington, rapperekkel, mint Snoop Dogg, LL Cool J és Queen Latifah, vagy blues-ikonokkal, mint Chaka Khan dolgozott együtt.

Quincy Jones a sztárok közvetítője és menedzsere is volt, köztük Will Smith, Oprah Winfrey és Whoopi Goldberg pályafutásában is jelentős szerepet játszott.

A legendás zenész és producer megszállottan dolgozott és szórakozott, ami nem meglepő módon,  néha azért megviselte. 1974-ben majdnem meghalt egy agyi aneurizma miatt, az 1980-as években pedig mély depresszióba esett, miután a Bíborszín nem kapott egy Oscar-díjat sem.

Hét gyermeke van öt anyától, és soha nem titkolta, hogy világszerte számos szeretője volt. Háromszor házasodott, egyik felesége  Peggy Lipton színésznő volt.

Fiatalon Jones nem volt aktivista, de 1968-ban, miután jelen volt ifjabb Martin Luther King temetésén, majd barátságot kötött Jesse Jackson tiszteletessel, megváltozott a hozzáállása, és a filantrópiának szentelte magát.

„A hírnév és ismertség legjobb és egyetlen hasznos aspektusa, hogy lehetőséget ad mások megsegítésére” – vallotta.

Aktívan részt vett a HIV és AIDS elleni harcban, prioritás volt számára a gyerekek oktatása és a szegények támogatása világszerte.

Quincy Jones azt állította, hogy egész életében „kalandvágy és bűnös szintű optimizmus” vezérelte.

📷 Greg Doherty/Getty Images for Entertainment Studios