Huszonöt évvel ezelőtt Lauren Weisberger, aki írói karrierre vágyott, asszisztensként kezdett dolgozni az amerikai Vogue magazin főszerkesztője, Anna Wintour mellett. 1999-et írtunk, és „Anna még számítógéppel sem rendelkezett” – mesélte később Weisberger, akit a Guardian idézett. Az asszisztensek feladatai közé tartozott, az is, hogy cipeljék a világ legismertebb divatszerkesztője és máig a ma is a divatvilág meghatározó személyiségének gépeit.

Huszonöt évvel később Weisberger „Az ördög Pradát visel” című regényében – amely bestseller-szerzővé tette – leírtak, már-már romantikusnak is tűnhetnek. Korának mérgező munkahelyi környezete, amely állandó stresszhez vezetett és megkeserítette a fiatal asszisztens életét, azóta nagy változáson ment át.  Az elmúlt években a divatmagazinok – és általában a magazinok, sajtótermékek –  világát és a nagy nyomással járó környezetet az online média térhódítása jelentősen átalakította, a divatlapok „lenyűgőző, tökéletes megjelenésű” munkatársai helyett, ma már inkább a sokszínűbb közönséget megszólító influenszerek képviselik a divatvilágot.

Valószínűleg éppen ez a nosztalgia, a „letűnk korok divatja”  iránt, adta az ihletet az új musicalhez, amelynek premierje december 1-jén lesz a London West Enden, a  Dominion Theaterben. A musical zenéjét Elton John szerezte, az előadás koreográfusa a háromszoros Tony-díjas Jerry Mitchell. Az irányitásmániás, szigorú főszerkesztőt, Miranda Priestlyt a Tony-díjas és többszörös Grammy-jelölt,  Vanessa Williams alakítja, aki nem csak a könnyűzenéből és Broadway-sikereiről ismert, hanem olyan sorozatokból is, mint a „Betty, a csúnya lány” és a „Született feleségek”. A kezdő asszisztens szerepét, Andyt Georgie Buckland kapta, aki ezzel az alakítással debütál a West Enden.

Weisberger elmondása szerint a regény megjelenését követő reakciók érzelmileg megviselték őt. „Hatalmas befolyással rendelkező nők, újságírók, akiket tiszteltem, sértve érezték magukat,” mesélte a Guardiannek. Anna Wintour azóta sem beszél vele. „Az egész felhajtás jót tett a könyvnek, de ha tudtam volna, mi vár rám, nem írtam volna meg” – ismerte el Weisberger, aki nem is tervezte a regény megírását, amíg kávét készített a Vogue szerkesztőségében.

Az inspiráció azután jött, hogy felmondott és beiratkozott egy kreatív írás kurzusra, ahol a többiek – vele ellentétben –  komoly problémákról akartak írni, mind a drogok, családi konfliktusok. Weisberger, más problémás téma híján, „kínjában” csak a legutóbbi munkahelyén átélteket, tudta témaként feldolgozni. „Nem tudtam mást megosztani, mint ezt a dilis tapasztalatot.”
A szerzővel ellentétben a kiadót és az olvasókat nem egy tapasztalatlan asszisztens érzelmi terhei foglalkoztatták, hanem inkább úgy tekintettek a könyvre, mint egy ajtóra, amelyen keresztül bepillantást nyernek a divatvilág és a nagy divatmárkák boszorkánykonyháiba.

Függetlenül attól, milyen változásokon és átalakulásokon ment keresztül a divatújságírás, Lauren története még ma is érdekfeszítőnek és tanulságosnak számít. Végső soron „Az ördög Pradát visel” fellebbenti a fátylat a teljes kreatív, alkotói folyamatról a divatiparban – mert ahogyan a főszerkesztő mondja kezdő asszisztensének: a pulóvert, amelyet önkifejezésre használsz, a szobában lévő emberek alkották meg számodra, hatalmas szeretettel.

📷Getty Images