Vannak évek, amelyek örökre bevésődnek a Kékszalag emlékezetébe. Ilyen volt 1953 is, amely nemcsak a verseny történetének egyik legszorosabb befutóját hozta, hanem a leghosszabb és legkimerítőbb küzdelmet is. A gyenge szélben a győztesnek is 40 órára volt szüksége, hogy megtegye a Balatonfüred-Balatonkenese-Keszthely-Tihany-Balatonfüred távot. Az utolsó célba érkező hajó pedig hihetetlen, 52 óra után futott be, ami azt jelenti, hogy a legénysége két teljes éjszakát töltött a vízen. Ez a verseny a kitartás és a vitorlázó tudás valódi próbája volt.

De 1953 nemcsak az embert próbáló lassúságról maradt emlékezetes. A győzelemért folyó csata a legvégén dőlt el egy ravasz, és talán nem is annyira sportszerű trükkel. Negyven órányi vitorlázás után a Csilige nevű hajó vezetett a Nemere II. előtt. A cél előtt alig kétszáz méterrel azonban a Nemere II. kormányosa, Németh István hangosan elkiáltotta magát, mintha egy rosszul sikerült manőver miatt panaszkodna, és azt a látszatot keltette, hogy nem tudja bevenni a célvonalat. A Csilige kormányosa, Scharbert Gyula bedőlt a cselnek, nem reagált védekező fordulóval, a Nemere II. pedig kihasználta a lehetőséget, és mindössze 12 másodperces előnnyel megnyerte a versenyt. Ez a tizenkét másodperc a mai napig a Kékszalag-történelem egyik legszorosabb befutója.

Ha már a szoros befutóknál tartunk, az 1967-es verseny talán még ennél is drámaibb véget ért. Huszonöt órányi versenyzés után, a céltól alig kétszáz méterre szinte teljesen megállt a szél, és tizenegy hajó vánszorgott egymás mellett, méterekre a másiktól. A levegő pattanásig feszült volt. Aztán hirtelen egy apró fuvallat támadt, amelyet a Trinidad legénysége kapott el a legjobban, és befújta őket a célba. A győztes után harminc másodperccel már a nyolcadik helyezett hajó is befutott, a második helyezett pedig mindössze hat méterrel maradt le a győzelemről. A Kékszalag történetének legszorosabb befutója volt ez, ahol a szerencse és a pillanatnyi lélekjelenlét döntött a helyezésekről.

A Kékszalag nemcsak drámai pillanatokról, hanem legendás hajókról és vitorlázókról is szól. A Tramontana nevű hajó neve örökre összeforrt a versennyel, hiszen páratlan módon hét alkalommal (1940, 1942, 1963, 1971, 1977, 1979, 1989) diadalmaskodott.

A kormányosok között pedig Litkey Farkas számít abszolút rekordernek, aki tizenháromszor nyerte el a Kékszalagot. A tókerülő verseny abszolút csúcsát a Fifty-Fifty katamarán tartja, amely 2023-ban elképesztő, 5 óra 3 perc 56 másodperces idővel száguldott végig a távon Józsa Márton kormányzásával.

Azonban a Kékszalag igazi szellemiségét talán nem is a rekordok és a győzelmek, hanem a fair play pillanatai mutatják meg a leginkább. Az elmúlt években több megható történet is bizonyította, hogy a versenyzők számára a sportszerűség és az emberség legalább annyira fontos, mint a győzelem. 2022-ben a Prospex Delta csapata a saját tartalék árbócát adta oda a legnagyobb ellenfelének, a Litkey Farkas kormányozta Process Solutionnek, miután a verseny előtti napokban eltört az árbócuk és ezzel lehetővé tették számukra az indulást.

A következő évben, 2023-ban a jelenleg egytestű időrekordot tartó Principessa libera legénysége, látva, hogy közvetlen riválisuk, a Raffica felborult, habozás nélkül a segítségükre küldte a saját kísérő motorosát, feláldozva ezzel a jó helyezés esélyét. 2024-ben pedig a Weight csapata a saját rajtpozícióját kockáztatva segített az Utasellátó legénységének egy technikai probléma megoldásában, lehetővé téve, hogy ellenfelük is jó eséllyel vágjon neki a távnak.

Ezek a történetek – a 40 órás küzdelemtől a másodperceken múló befutókon és a ravasz trükkökön át a megható fair play cselekedetekig – teszik a Kékszalagot azzá, ami: a Balaton és a magyar vitorlázás legnagyobb ünnepévé. Egy olyan eseménnyé, ahol a sportteljesítmény, a hagyomány, a kitartás és az emberség elválaszthatatlanul összefonódik a magyar tenger hullámain.

Forrás: Best Ever