A teljes odaadásról szóló szerelmes dalt az kifejezetten az Armageddon című filmhez írták, amelyben az Aerosmith frontembere, Steven Tyler lánya, Liv Tyler is szerepel. A dalt eredetileg a U2-nak szánták, és csak szereplőválogatásánál – Liv kiválasztását követően –  merült fel az ötlet, hogy végül az Aerosmith adja elő.

Az 52 tagú zenekarral felvett, grandiózus hangszerelésű I Don’t Want to Miss a Thing  az Aerosmith legnagyobb Hot 100-os slágere lett, és egyben az egyetlen daluk, amely vezette is az amerikai  slágerlistát. 1998 szeptemberében a felvétel négy héten át volt #1, és ezzel az év egyik legnépszerűbb dalává vált. A számnak óriási lökést adott, hogy felkerült az Armageddon filmzenei albumára, amely a  világ legnagyobb bevételét hozó filmje volt 1998-ban.

A dalt Diane Warren írta, témája pedig az, milyen fontos minden egyes együtt töltött pillanatot megbecsülni. Warren nevéhez számos más siker is fűződik, többek között a Starship Nothing’s Gonna Stop Us Now, Cher If I Could Turn Back Time, a Bad English When I See You Smile, valamint Meat Loaf I’d Lie for You (And That’s the Truth) című slágere.

Warren egy különös történetből merített ihletet a szerzeményhez. Hallott egy interjút, amelyben James Brolin arról beszélt, hogy amikor felesége, Barbra Streisand távol van tőle, még álmában is hiányzik neki. Amikor aztán Warren hozzálátott az Armageddonhoz készülő dal megírásához, úgy gondolta, ez az érzés tökéletesen kifejezheti a film alaphelyzetét is, hiszen a történetben az egész Földet a pusztulás veszélye fenyegeti.

„Megmutatták nekem a film zárójelenetét. Azután leültem és megírtam a dalt… és soha, de soha az életben nem gondoltam volna, hogy az Aerosmith fogja sikerre vinni. Énekesnővel képzeltem el, de Steven Tylerrel sokkal erőteljesebb lett – ő annyira sebezhető ebben a dalban, és ez tényleg működött”  – mondta egy interjúban Diane Warren.

A dal tovább erősítette az Aerosmith figyelemre méltó visszatérését is: a zenekar a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb rockegyüttesévé vált. A hetvenes években olyan slágerekkel futottak be, mint a Dream On és a Walk This Way, ám a tagok kábítószer-problémái súlyosan megviselték a zenekart. A hetvenes évek végén kezdődő hullámvölgy egészen az 1987-es visszatérő albumukig, a Permanent Vacation megjelenéséig tartott.

Az 1993-as Get a Grip négy sikeres kislemezt is hozott, amelyek az MTV-n is komoly népszerűségnek örvendtek. Miközben egy új rajongói generáció fedezte fel újra a zenekar korábbi lemezeit, az Aerosmith ismét olyan népszerű lett, mint fénykorában, és világszerte teltházas koncerteket adott. A következő album, a Nine Lives azonban nehezen született meg, és csak 1997-ben jelent meg. Jóval kevésbé volt sikeres elődjénél, egyik kislemeze sem jutott be a Top 25-be.

Az Aerosmith ugyan továbbra is képes volt megtölteni a stadionokat, 1998 áprilisában azonban kénytelenek voltak megszakítani turnéjukat, amikor Steven Tyler egy anchorage-i koncerten, egy  baleset következtében elszakította az elülső keresztszalagját.

A zenekar pályája ekkor már hanyatlóban volt, és amikor a nyár végén folytatták a turnét, egyre reálisabbnak tűnt annak veszélye, hogy a lelátók üresek maradnak. Az I Don’t Want to Miss a Thing azonban sorsfordítónak bizonyult. A koncertsorozat szeptember 9-én indult újra, azon a napon, amikor a dal az Egyesült Államok első számú slágere lett. A Nine Lives albumcíme szinte próféciának bizonyult: az Aerosmith ismét az ország egyik legnépszerűbb rockzenekara lett, és továbbra is sorra szállította a slágereket.

Az Armageddon filmzenei albuma, amelynek sikeréhez jelentősen hozzájárult az I Don’t Want to Miss a Thing, szintén az amerikai albumlista élére került. A kiadványon további három Aerosmith-dal is szerepel: a Sweet Emotion, a Beatles Come Together című dalának feldolgozása, valamint egy új szerzemény, a What Kind of Love Are You On, amelyet eredetileg a Nine Lives albumhoz vettek fel, de végül lemaradt a lemezről.

Érdekes módon az I Don’t Want to Miss a Thing-et, a  film nagy slágerét, a még maga a dal szerzője, Diane Warren is kissé túl érzelgősnek találta a szerzeményt. A Performing Songwriter magazinnak így fogalmazott:

„Az olyan soroknál, mint az »I can stay awake just to hear you breathing«, azt gondolnám: »Ne, ezt ne. Ne figyeld, ahogy lélegzem. Nem fogok tudni aludni. Menj, csinálj inkább valami mást.«” Warren szerint éppen ez benne az ironikus: ő maga soha nem szeretné, ha valaki ilyesmit mondana neki, mégis ő írta le ezeket a sorokat.

Joe Perry, az Aerosmith gitárosa 2002-ben a Classic Rock magazinnak beszélt arról, milyen érzés volt, hogy egy „idegen” dal vált a zenekar legnagyobb slágerévé. Mint mondta, akkoriban egyszerűen nem volt idejük arra, hogy leüljenek és saját dalt írjanak a filmhez. A zenekar éppen turnézott, amikor meghívták őket, hogy nézzék meg a filmet, majd megmutatták nekik a dalt és azt is, melyik jelenetnél hangzana el a filmben. Ha akarták, felvehették. Így három nappal később már a stúdióban dolgoztak a felvételen.

Perry ugyan hozzátette, hogy szerettek volna valamivel több időt kapni, hogy megpróbálhassák saját maguk megírni a dalt, de az időzítés végül tökéletesnek bizonyult. A szerzemény nagyszerű volt, a közönség pedig imádta, és szerinte a hallgatókat nem különösebben érdekelte, ki írta.

Amikor Diane Warren megírta a dalt, eredetileg olyan előadót képzelt el hozzá, mint Celine Dion. Ezért meglepte, amikor kiderült, hogy végül az Aerosmith-el veszik fel, a választás azonban minden várakozást felülmúlt. Warren felidézte, hogy a Sunset Marquis Hotelben ült a zongoránál Steven Tylerrel, és tanította neki a dalt.

„Libabőrös lettem, ahogy hallottam, hogy az ő hangjával életre kel a dal, és közben tudtam, mi lesz belőle” – mesélte a Performing Songwriternek.  ELmomdása szerint elképesztő élmény volt, különösen azért, mert korábban már dolgozott együtt az Aerosmith-szel, a zenekar azonban akkor soha nem vette fel azokat a dalokat, amelyeket közösen írtak.

„Meghallottam, és majdnem lefordulta, a székről. Ennek kellett lennie az év felvételének. Remek felvétel volt!”- emlékezett vissza a dalszerző.

A dal videoklipjében az egyébként örökmozgó Steven Tyler kissé statikusnak tűnhet, de ennek egyszerű oka volt: a klipet a térdsérülése után forgatták, az énekes pedig egy kényelmetlen térdrögzítőt viselt, amely jelentősen korlátozta a mozgását. A rendező, Francis Lawrence ezért számos közeli beállítással ellensúlyozta Tyler korlátozott mozgását. A frontemberük korlátozott mozgása azonban nem volt akadálya annak, hogy a banda elhozza a legjobb videónak járó elismerést az MTV Video Music Awards gálán, 1998 szeptemberében.

Az I Don’t Want to Miss a Thing Oscar-jelölést is kapott a legjobb eredeti betétdal kategóriájában, végül azonban a When You Believe, az Egyiptom hercege című animációs film dala vitte el a díjat. Diane Warren számára ez már az ötödik Oscar-jelölés volt ebben a kategóriában – és egyben az ötödik veresége is.

Érdekesség, hogy a I Don’t Want to Miss a Thing-et ugyanabban az évben Arany Málna-díjra is jelőlték, a legrosszabb filmbetétdal kategóriában – itt érthető módon az Aerosmith szintén díj nélkül maradt.