A dalt a zenekar egyfajta  „puzzleként” rakta össze. Az ismétlődő főtéma – a spanyol boleróraa jellemző ritmussal – Brian May, John Deacon és Roger Taylor közös jammeléséből született. Ezt követően Freddie Mercury hozzáadta a dallamot és a szöveg egy részét, amelyeket végül Taylor fejezett be. A dal operai elemekkel, valamint Steve Howe, a Yes tagja által játszott flamencógitár-szólóval egészül ki – az “Innuendo”-t gyakran írják le úgy, mint az a Quuen dal, amely „a Bohemian Rhapsodyra emlékeztet”, mivel a zenekar „visszanyúl a gyökereihez”.
Ian Gittins, Melody Maker kritikusa „csábítóan monumentálisnak” nevezte, David Quantick, az NME-től, „látványosan megrázó rockhimnusznak” titulálta – a kritika a mai napig,  egyhangúlag a Queen egyik „epikus dalaként” tartja számon.

Az „Innuendo” közvetlenül a brit kislemezlista élén debütált, és ezzel tíz év után a zenekar első  №1 slágere lett hazájukban, az 1981-ben listavezető „Under Pressure” óta.
Az „Innuendo”  hat és fél perces hosszával megelőzte a „Bohemian Rhapsody”-t, és a harmadik leghosszabb dal lett a brit slágerlisták történetében, amely eljutott a slágerlista csúcsára – a The Beatles „Hey Jude”-ja és a Simple Minds „Belfast Child” című száma után. Később az Oasis „All Around the World” című, 9 perc 38 másodperces dala beelőzte a leghosszabb №1 felvételek mezőnyét, és az „Innuendót” a negyedik helyre szorította vissza.