A klasszikus balett alapjait jelentő kéz- és lábtartásokat Noverre vezette be, ezért őt tekintik a modern balett atyjána”. 1759-ben megjelent műve, „Levelek a táncról és a balettról”, lefektette a balett, mint táncművészet alapvetéseit és olyan színpadi művészetként határozta  meg, amely egyesíti a táncot, a pantomimet, a zenét és a képzőművészetet.

“Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie” – írja Noverre.

Maurice Béjart szerint “a modern táncszínház egésze az ő cselekményes balettjeiből ered”. A balett azonban nem szórakoztatás, hanem művészet, amelynek célja a társadalom szolgálata – véli Béjart.

Ma már mindenki, aki hivatásszerűen vagy hobbiként foglalkozik a táncművészettel, ünnepel. Legyen szó néptáncról, balettről, standard, latin, modern vagy más táncstílusokról – ez a nap különleges alkalom arra, hogy mindenki a kedvenc táncával köszöntse az ünnepet.

A tánc nemcsak művészet, hanem erőteljes társadalmi eszköz is. Kapcsolatokat épít, inspiráloan hat a kreativitásra, mozgásra ösztönöz, segít a stressz csökkentésében és növeli az önbizalmat. Legyen szó klasszikus balettről, modern táncokról, néptáncról vagy utcai stílusokról – a tánc mindenhol jelen van: a színpadon, a tánctermekben, az utcán vagy az otthonainkban.

A tánc világnapjának – amelyet 1982 óta ünneplünk – azoban minden évben van egy különleges, egyedi üzenete is:  egy elismert koreográfus vagy táncművész üzen a világnak. Ezt a különleges személyt a tánc világnapja alapítói választják ki: a Nemzetközi Színházi Intézet, az  ITI Táncbizottsága, a színpadi művészetek világszervezete, közösen az ITI társult tagjával, a Világtánc Szövetséggel

A 2025-ben, a tánc világnapján Mihail Barisnyikov üzen:

„Gyakran mondják, hogy a tánc képes kifejezni a kimondhatatlant. Az öröm, a bánat és a kétségbeesés láthatóvá válik –közös törékenységünk kifejezésének megtestesülése. A tánc képes felébreszteni az empátiát, arra ösztönöz, hogy jók legyünk és gyógyírt nyújtsunk nem pedig arra, hogy bántsunk.

Különösen most – amikor emberek százezrei élnek háborús körülmények között, politikai katasztrófákkal küzdenek, és az igazságtalanság ellen tiltakoznak – az őszinte elmélkedés létfontosságú. Ez súlyos teher a testnek, a táncnak, a művészetnek. Mégis, a művészet továbbra is a legjobb eszköz arra, hogy formába öltse a  kimondhatatlant, és kezdhetjük azzal, hogy feltesszük a kérdést kérdéssel: hol van az én igazságom? Hogyan tisztelhetem önmagamat és közösségemet? Kinek tartozom felelősséggel?”

📷 Pexels/yogendras