A tél az egyik a négy évszak közül a mérsékelt égövben, a tavasz, a nyár és az ősz mellett. Csillagászati szempontból a tél a téli napfordulóval kezdődik – az északi féltekén nagyjából december 21-én, a déli féltekén június 21-én -, és a tavaszi napéjegyenlőséggel ér véget, ami az északi féltekén körülbelül március 21-ére, a déli féltekén szeptember 23-ra esik.

A meteorológiában másként „értelmezik” a telet: déli féltekén június, július és augusztus hónapokra, míg az északi féltekén december, január és február hónapokra esik.

A téli napforduló: az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája

A téli napforduló az az időpont, amikor a Föld északi féltekéén eljön az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája. Ez azért történik, mert ez a félteke a legtávolabb kerül a Naptól, így a legkevesebb fényt kapja. A csillagászok megfigyelése szerint ez minden évben december 21. és 23. közé esik – ilyenkor veszi kezdetét a csillagászati tél. Ettől a ponttól kezdve a nappalok fokozatosan, percről percre hosszabbodnak, egészen addig, amíg a nyári napfordulón el nem érik a maximális hosszúságot.

Bár a téli napforduló leggyakrabban december 21-én vagy 22-én következik be, ám a szökőévek miatt ez az időpont néha eltolódhat. Ez rendkívül ritka, például 2080-ban december 20-án, 2303-ban pedig december 23-án lesz a téli napforduló.
2024-ben a téli napforduló december 21-én, magyar idő szerint 10:19-kor következik be. A nappal mindössze 8 órán át tart majd, ezzel szemben az éjszaka 16 órás lesz, így ez lesz az év leghosszabb éjszakája.

📷Pexels/dariuskrs