A csillagkeletkezési régiók olyan területek az űrben, ahol gáz- és porfelhők sűrűsödnek össze, lehetővé téve új csillagok születését. Amikor a Naprendszer ezen a régión haladt keresztül, az ott található por egy része bekerülhetett a bolygóközi térbe, és akár befolyásolhatta is a Föld éghajlatát.

„Úgy képzelhetjük el ezt az utat, mint egy hajó átkelését különböző tengereken” – magyarázza Efrem Maconi, a Bécsi Egyetem doktorandusza és a kutatás vezetője. Mivel a Naprendszer folyamatosan kering a Tejútrendszer központja körül, időről időre ilyen csillagkeletkezési területeken haladhat át.

A kutatás összekapcsolja a csillagászatot, geológiát és paleoklimatológiát, hogy megértsük, milyen hatása lehetett ennek a kozmikus eseménynek a Föld klímájára. Bár a tudósok egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a csillagközi por hatással volt az éghajlatváltozásra, további vizsgálatok azonban segíthetnek ezt tisztázni. A kutatás nemcsak a Naprendszer múltjának feltárására kínál új nézőpontot, hanem hozzájárulhat ahhoz is, hogy elkülönítsük az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedést a természetes csillagászati tényezőktől, amelyek szintén hatással lehetnek éghajlatunk alakulására.
A tudósok úgy vélik, hogy e két folyamat között jelentős különbségek vannak, és további vizsgálatok szükségesek annak feltárására, hogy bolygónk történelme során milyen kozmikus hatások alakították az éghajlatot.

A Bécsi Egyetem nemzetközi kutatócsoportja, João Alves vezetésével, a jövőben tovább vizsgálja, hogy a Nap milyen galaktikus régiókkal találkozik a Tejútrendszeren átívelő útja során. Az eredmények nemcsak az asztrofizikusoknak, hanem a geológusoknak és paleoklimatológusoknak is fontos adatokkal szolgálhatnak a Föld múltjáról és jövőjéről.

📷Davide De Martin & the ESA/ESO/NASA Photoshop FITS Liberator