A lemezborító története, amennyire egyszerű, annyira érdekes is. Az ötlet a vizualizációról azután született, hogy Kurt Cobain és Dave Grohl megnéztek egy dokumentumfilmet a gyerekek vízhez való viszonyáról. A borítóhoz azután több „vizes” babafotó is készült. Az egyik ilyen Kirk Weddle-é volt, aki megkérte asszisztensét és feleségét – Spencer Elden, a borítón látható baba ¬ szüleit – hogy a 4 hónapos fiuk legyen a fotómodell. Weddle eredeti elképzelése ugyanis az volt, hogy babaúszás foglalkozásokon fotóz, de a Nirvana kiadójának egyik ott készült kép sem tetszett – végül a Spencerről készült felvételt jóváhagyták. Természetesen a „horogra akadt” bankjegyet utólag montírozták a képre, azt a hatást keltve, mintha a baba felé úszna, hogy megszerezze. A felvétel az úszó babáról 15 másodperc alatt készült el, Eldenék pedig 200 dollárt kaptak a fotózásért.

Néhány éve a Nevermind borítója ismét téma lett, ugyanis a kultikus fotón még csecsemőként szereplő Spencer többször, több indokkal is beperelte a Nirvanát, a jogi procedúrától, pedig kártérítést remélt, amiért a fotót jogtalanul használták fel a borítóhoz, valamint annak pornográf tartalma miatt őt ért sérelmekért. A bíróság végül minden vádat megalapozatlannak talált.
Spencer szerint a meztelen kép nem más, mint gyermekpornográfia. A most 33 éves férfi a keresetében azt állította, hogy a szülei nem járultak hozzá, hogy a zenekar felhasználja a fotót a híres borítóhoz, illetve hogy az ebben a formában gyerek pornográfiának minősül, hiszen az intim testrészeit el kellett volna takarni. Spenser Elden az őt ért erkölcsi és érzelmi károkért is szeretet volna pénzbeli jóvátételt kapni. A keresetben mások mellett a zenekar még élő tagjaitól, Dave Grohltól és Krist Novoselictől, valamint Kurt Cobain özvegyétől Courtney Love-tól, Guy Osearytől és Heather Parrytől, Cobain hagyatékának kezelőitől, Kirk Weddle fotóstól és Robert Fisher borítótervezőtől követelt kártérítést.
Miután a bíróság nem találta megalapozottnak a követeléseit és kétszer is visszautasította, Spenser Elden nem adta fel, hanem újra és újra fellebbezett.

Két éve az ügy újabb – és eddig utolsó – tárgyalásán Fernando Olguin bíró azonban úgy vélte, hogy a felperes már az első keresettel is eléggé elkésett. Véleménye szerint, a jogi procedúrát az album kiadását követő első tíz évben el kellett volna elindítani ahhoz, hogy jogalapja legyen, ehelyett ez napokkal a Nevermind megjelenésének harmincadik évfordulója előtt történjen meg. A bíró úgy gondolja, ha Elden keresetét helyben hagyja a bíróság, a férfi még meghatározatlan ideig perelheti a zenekart. Ezért a törvényszék „időtúllépésre” hivatkozva elutasította a beadványt, egyben megtagadta Spenser Eldentől a további keresetek benyújtásának lehetőségét.

A Nirvanat képviselő egyik ügyvéd, Bert Deixler az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott: „Boldogok vagyunk, hogy ez az értelmetlen per végre valahára gyorsan befejeződött”