A Foo Fighters a legendás, 1995-ös, a zenekar nevét viselő, debütáló albumuk megjelenésének 30. évfordulóját egy vadonatúj kislemezzel ünnepli — ez a „Today’s Song”. Ez a banda első új szerzeménye a 2023-as But Here We Are című album óta.
A Today’s Song, , amely a személyes átalakulásról, kitartásról és a bizonytalan élethelyzetek ellenére is jelen lévő fényről szól, a Foo Fightersre jellemző lendülettel és erővel szólal meg. Külön érdekesség, hogy az új kislemez borítóját Dave Grohl legkisebb lánya, Harper Grohl tervezte.
„Átéltünk határtalan örömöt és pusztító fájdalmat. Győzelmeket és veszteségeket. Gyógyítottunk törött csontokat és összetört szíveket. De mindig együtt mentünk tovább — egymás mellett, egymásért. Mert az életben nem lehet egyedül boldogulni” – írta zenekar weboldalán a napokban közzétett, a rajongókhoz címzett levelében Dave Grohl.
Grohl elismeréssel adózott a zenekar korábbi tagjainak — William Goldsmithnek, Franz Stahlnak és a nemrég távozott Josh Freese-nek – a munkájáért, amit az évek során végeztek. Különösen meghatóan emlékezik meg a zenekar tragikusan elhunyt dobosáról, barátjáról és lelki társáról Taylor Hawkinsról:
„És… Taylor. A neved minden nap elhangzik — néha könnyek közt, néha mosolyogva. Benned van minden, amit csinálunk. Örökké a Foo Fighters része maradsz.”
Dave Grohl teljes levelét a el lehet olvasni vagy meg lehet hallgatni a foofighters.com oldalon.
A múlt hét elején a zenekar egy feldolgozással is jelentjkezett: a hardcore-punk klasszikus, a Minor Threat 1981-es „I Don’t Wanna Hear It” című dalát gondolták újra— szintén az ünnepi #FF30 kampány részeként.
A Foo Figters ősszel visszatér a színpadra is: Ázsiában és Latin-Amerikában fognak koncertezni.
Az 1994-ben, néhány hónappal Kurt Cobain halála után Dave Grohl, viszonylag spontán módon rögzített egy lemeznyi zenei anyagot, amellyel esze ágában sem volt egy új zenei formációt útjára indítani. Dave egyszerűen csak lefoglalt egy hetet egy seattle-i stúdióban, régi barátjával, Barrett Jones-szal, hogy rögzítse nyers, csiszolatlan dalait, és újra visszataláljon a zenéhez.
A szerény, mégis energikus album a ’60-as évek popzenéjétől a zúzós punkon és fuzzos power popon át, kalandozik, és még shoegaze-hatásokat is mutat, egy évvel később, 1995-ben mégis a Foo Figters, azonos című, első albuma lett. A Foo Fighters-re jellemző, későbbi, kifinomult stadionrocktól eltérően ez a lemez egy nyers, különc pillanatkép egy átalakulófélben lévő emberről — a grunge utolsó búcsúdala, amit elvárások nélkül rögzítettek, és ami 30 év után ugyanolyan ütősen szól.
