A Nirvana 1994. szeptember 24-én dobta piacra, ma már zenetörténeti jelentőségű albumát – bár akkoriban Kurt Cobainéknak aligha volt sejtésük arról, hogy zenetörténelmet írnak. A „Nevermind” a Nirvana második albuma, de az első Dave Ghrollal a doboknál. A várakozásokkal ellentétben a korong hatalmas siker lett, az egyik legsikeresebb album a rockzene történetében. A kultikus album 30. jubileuma kapcsán, két éve egy különleges kiadvány is megjelent, rajta 70, eddig soha nem hallott Nirvana dallal.
A korong – letaszítva Michael Jacksont és a „Dangerous”-t az első helyről – a Billboard Top 200 élén kötött ki, Kurt Cobain pedig villámgyorsan a grunge zene ikonjává vált. A „Nevermind”-ból csak asz Egyesült Államokban 10 millió – világszerte pedig 30 millió példányt adtak el. Az album első kislemeze, a ma már klasszikusnak számító, „Smells Like Teen Spirits” mellett a lemezről az „In Bloom“, a „Come as You Are“, a „Breed“, a „Lithium“, a „Polly“ vagy a „Something in the Way“ is hatalmas siker lett. 1995. januárjában a korong már a Billboard 200 élén állt – abban az időben a „Nevermind”-ból hetente nagyjából 300 000 példányt adtak el.
A „Nevermind” dalszövegeinek legnagyobb részére nagy hatással volt Kurt Cobain szakítása addigi barátnőjével, Tobi Vaillel. Maga az énekes is azt nyilatkozta, hogy a szövegekben benne vannak „a legszemélyesebb élményeim – a szakítás a barátnőmmel, a rossz kapcsolatok”
Az album csupán 65 000 dolláros költségvetésből készült, a banda pedig ahhoz, hogy legyen pénze benzinre és utazáshoz, spontán adott koncertet, ahol először hangzott el a „Smells Like Teen Spirits”. Később a számhoz készült videót, amelyet Samuel Bayer rendezett az MTV csak a késő esti órákban játszotta, ám a klip olyan népszerűségre szerzett, hogy a csatorna kénytelenek volt folyamatosan, fő műsoridőben is folyamatosan játszani.
A lemezborító – amely az utóbbi években ismét téma volt – története, amennyire egyszerű, annyira érdekes is. A fotós, Kirk Weddle megkérte asszisztensét és feleségét – Spencer Elden, a borítón látható baba szüleit – hogy a 4 hónapos fiuk legyen a fotómodell a borítóhoz. Weddle eredeti elképzelése ugyanis az volt, hogy babaúszás foglalkozásokon fotóz, de végül a Nirvana kiadójának egyik ott készült kép sem tetszett – végül a Spencerről készült felvételt jóváhagyták. Természetesen a „horogra akadt” bankjegyet utólag montírozták a képre, azt a hatást keltve, mintha a baba felé úszna, hogy megszerezze. A felvétel az úszó babáról 15 másodperc alatt készült el, Eldenék pedig 200 dollárt kaptak a fotózásért.
