Eigner saját dobtémáira Riederauer zenekari és férfikari hangszereléseket épített, amelyekhez elektronikus hangzásvilág és improvizatív elemek társulnak. A dob ebben a zenei világban nem kísérőhangszer, hanem a zene kiindulópontja és meghatározó ereje. Az Orchestrified Pulse első, élő produkcióját november 26-án mutatják be Budapesten, a MOM Kulturális Központban.

Christian Eigner évek óta dolgozik saját, hosszú, fokozatosan építkező dobtémáin. A pandémia alatt újra intenzívebben kezdett saját zenéken dolgozni, és egyre inkább az foglalkoztatta, hogyan lehetne ezekből a hipnotikus dobokra épülő kompozíciókból önálló zenei világot létrehozni.

„Nem dobprodukciót akartam dobosoknak. Zenét akartam létrehozni – olyan zenét, amelynek az alapja a hipnotikus dob, de amely ennél sokkal tovább tud menni” – fogalmazott Eigner.

A következő kérdés az volt, mi történne, ha ez a zene egy zenekar és egy kórus hangzásával találkozna. A megfelelő alkotótársat Budapesten találta meg Riederauer Richárd személyében, a Magyar Nemzeti Férfikar vezetőjében és karmesterében, a 101 Hang Depeche Mode Special Tribute zenei vezetőjében.

Eigner a produkció vendégművészeként érkezett Magyarországra, a közös munka során pedig hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodnak a zenei kísérletezésről, a hangulatokról és arról, hogyan lehet a zenét érzelemmé alakítani.

„Amikor találkozol valakivel, aki ugyanazon a hullámhosszon van, mint te, azt rögtön tudod. Ugyanúgy érzünk arról, hogyan lehet a zenét érzelemmé alakítani. Mindketten nagyon szenvedélyesen szeretjük a zenét. Valószínűleg zeneileg mindketten egy kicsit őrültek vagyunk. És ezt hallani is lehet” – mondta Christian Eigner.

Az Orchestrified Pulse alapját Eigner eredeti dobkompozíciói adják, amelyek köré Riederauer zenekari és férfikari világot épített. A hangzásban akusztikus és elektronikus hangszerek, valódi dobok, zenekar, férfikar és szólóénekhang is helyet kapnak. A cél nem az volt, hogy egy hagyományos popzenei szerkezetet hangszereljenek át nagyobb apparátusra, hanem hogy a dobokból kiindulva egy új zenei nyelv szülessen.

A projekt egyik legfontosabb eleme az improvizáció. Eigner nem szeretné, ha minden pillanat előre meghatározott lenne: vannak rögzített pontok, de az út közöttük minden alkalommal változhat.

„Ha pontosan tudom, mit kell játszanom, akkor nem tudok repülni. Tudom, honnan indulok, és tudom, hová kell eljutnom, de azt, hogyan jutok el egyik pontból a másikba, hagyom megtörténni. Ehhez improvizáció kell.”

Riederauer szerint éppen ez ad különleges szabadságot a produkciónak: miközben a zenekar és a férfikar hangszerelt zenei struktúrában dolgozik, Eigner szabadon mozog a kijelölt pontok között, és a zene élőben is folyamatosan alakul.

Az Orchestrified Pulse nehezen sorolható egyetlen műfajba. A projektben a klasszikus zenei gondolkodás, az elektronikus hangzás és a könnyűzenei megközelítés találkozik, miközben a dobok meghatározó szerepe végig megmarad.

„A zene végül nem arról szól, hogy milyen műfajba soroljuk. Hanem arról, hogy mit tesz veled” – mondta Eigner.

Az Orchestrified Pulse ezért inkább zenei utazásként működik: olyan produkcióként, amelyben a közönség táncolhat, egyszerűen hallgathatja a zenét, vagy akár teljesen el is merülhet benne. A cél nem az, hogy előre megmondja, merre tart a zene, hanem hogy teret hagyjon a meglepetésnek és a felfedezésnek.

„Amikor először meghallottam, amit együtt létrehoztunk, azt gondoltam: kész. Ha ez lenne az egyetlen alkalom, amikor együtt játszunk, akkor is hálás lennék érte” – tette hozzá Riederauer Richárd.

A projekt első felvételei már elkészültek a Pannonia Stúdióban a Hungarian Studio Orchestra és a Magyar Nemzeti Férfikar közreműködésével; az első, élő produkciót pedig november 26-án mutatják be a budapesti MOM Kulturális Központban, amely után további európai fellépéseket terveznek.

📷Varga Dániel