Az első Grammy-díjátadó gálát 1959. május 4-én rendezték, és a zenei iparág történetének mérföldköveként vonult be a köztudatba. A National Academy of Recording Arts and Sciences, a NARAS által alapított díj célja az volt, hogy elismerje az előző év, egyszerre 1958 kiemelkedő zenei teljesítményeit. A ceremóniát két helyszínen tartották: a kaliforniai Beverly Hillsben, a Beverly Hilton Hotelben, valamint New Yorkban, hogy az ország keleti és nyugati parti művészei is képviseltethessék magukat.
Az esemény még szerény keretek között zajlott, messze elmaradva a mai Grammy-gálák csillogásától és médiafigyelmétől.
Az 1959-es díjátadó 28 kategóriában osztott ki elismeréseket, amelyek között szerepelt az év felvétele, az év albuma és az év dala is. Az év felvétele díjat Domenico Modugno olasz énekes nyerte el a „Nel Blu Dipinto Di Blu” című dalával, amelyet világszerte „Volare” néven ismertek meg. Ez a dal nemcsak az első Grammy egyik legnagyobb győztese lett, hanem az olasz popzene nemzetközi ismertségét is megalapozta. Az év albuma címet Henry Mancini kapta a „The Music from Peter Gunn” című lemezéért, amely egy népszerű televíziós sorozat zenéjeként vált híressé.
Ella Fitzgerald és Count Basie is a díjazottak között szerepelt, Fitzgerald a legjobb női popénekesi teljesítményért, Basie pedig a legjobb jazz-előadásért kapott Grammy-t.
Érdekesség, hogy az első Grammy-díjátadón még nem volt televíziós közvetítés, így a nyilvánosság csak az újságok és rádiók beszámolóiból értesülhetett az eredményekről. A díjakat kézzel készítették, és a mai ikonikus gramofon alakú szobor prototípusa ekkoriban formálódott.
Frank Sinatra, aki az évtized egyik legnagyobb sztárja volt, szintén jelölést kapott, de végül nem nyert; ez sokak szerint, ez előre jelezte, hogy a Grammy nem mindig a legnagyobb neveket részesíti előnyben. A ceremónián a rock and roll még nem kapott jelentős figyelmet, mivel a műfaj akkoriban még túl újnak és lázadónak számított a konzervatívabb akadémia számára. Ehelyett a pop, a jazz és a klasszikus zene dominált az első díjátadón.
A díjazottak között volt még Perry Como, aki a „Catch a Falling Star” című dalával a legjobb férfi popénekesi teljesítményért kapott elismerést. A legjobb komikus felvétel kategóriában David Seville „The Chipmunk Song” című száma győzött, ami a mókás mókuskarakterekkel a gyerekek körében is népszerűvé vált.
A Grammy alapítóinak szándéka az volt, hogy a díj a zenei kiválóságot ünnepelje, függetlenül a kereskedelmi sikertől, bár ez az elv az évek során sok vitát szült.
Az első Grammy-díjátadó egyik különlegessége, hogy a kategóriák még nem voltak olyan szerteágazóak, mint ma; például nem létezett külön rock vagy country zenei díj. A rendezvényen résztvevő művészek és producerek közül sokan a zeneipar úttörői voltak, akik a hangfelvétel technológiájának fejlődéséhez is hozzájárultak. A díjátadó sikere megalapozta annak évenkénti megrendezését, és hamarosan a zenei világ Oscarjává vált.
Az 1959-es eseményt követően annak fogadtatás vegyes volt: egyes kritikusok üdvözölték az új kezdeményezést, míg mások úgy vélték, hogy a kiválasztottak nem mindig tükrözték az év valódi zenei csúcspontjait. A Grammy azóta folyamatosan fejlődött, alkalmazkodva a zenei trendekhez és a közönség elvárásaihoz. Az első díjátadó mégis örökre emlékezetes maradt, mint a zenei elismerés új korszakának kezdete, amely a mai napig hatással van a globális popkultúrára.
📷Getty Images
