Kezdetben a fő kérdés az volt a film alkotói számára, hogyan lehet sok áldozatot produkálni úgy, hogy ezzel nem zárják ki a fiatalabb nézőket a közönség soraiból. „Megpróbáltuk a végsőkig kitolni a határokat – mondta az Inverse-nek a film forgatókönyvíró-rendezője, Emma Tammi. – A kaszabolós műfajban az a megkapó, hogy egy az egyben megmutatják a véres gyilkolást, de nekünk úgy kellett gyors egymásutánban eltennünk láb alól a szörnyű véget érő szereplőket, hogy megkíméljük a nézőket a rémes részletektől. Gyakran folyamodunk olyan megoldáshoz, hogy árnyékokat és sziluetteket mutatunk, miközben feltekerjük a hangeffekteket, így minden legalább olyan hátborzongató, mintha telibe nyomnánk a vérontást. Tehát mindenki átélheti a borzalmakat anélkül, hogy élesben látná, sőt, talán átütőbb a hatás, hiszen a lényeg a néző képzeletére van bízva. Jó móka volt így dolgozni, miközben fűtött minket az a tudat, hogy ez a módszer milyen hasznos, hiszen így nem veszítjük el a rajongók nagy részét, akik a fiatalabb korosztályhoz tartoznak.”

Az Öt éjjel Freddy Pizzázójában gyártója a Blumhouse stúdió, amelynek nagy gyakorlata van az enyhébb korhatáros besorolású horrorok készítésében. Érdemes csak az Insidious-franchise öt filmjére gondolni, amelyek élen járnak a vérfagyasztásban, mégsem kaptak szigorú besorolást a rémségek kifinomult ábrázolásának köszönhetően.

Az Öt éjjel Freddy Pizzázójában hőse egy biztonsági őr (Josh Hutcherson – Éhezők viadala), aki egy bezárt pizzériára vigyáz éjszaka, és kénytelen túlélési üzemmódba kapcsolni, mert a létesítmény egykori vonzerejét jelentő animatronikus bábuk életre kelnek, miután éjfélt ütött az óra. Tekintve, hogy az eredeti videójátékból hatalmas szórakoztatóipari univerzum fejlődött ki (folytatások, könyvek, játékok, ajándéktárgyak), a film valószínűleg egy franchise nyitó darabja, ahogyan a Blumhouse gyakorlatában megszokott.