„Rajongóinknak és barátainknak! R.E.M.-ként, valamint egész életre szóló barátokként és alkotótársakként úgy döntöttünk, hogy zenekarként befejezzük. Hatalmas hálával, a teljes lezárás érzésével és azzal a döbbenettel lépünk tovább, amelyet mindaz kelt bennünk, amit elértünk. Mindazoknak, akiket valaha megérintett a zenénk, szívből köszönjük, hogy hallgattak minket” – írta az R.E.M.

Az R.E.M. története nem egy összeveszés vagy látványos konfliktus miatt ért véget. Michael Stipe, a zenekar frontembere szerint a tagok már a sikeres 2008-as turné idején békésen beszélgetni kezdtek a feloszlás lehetőségéről.

„A turné alatt valahogy elkezdtünk arról beszélgetni, hogy vajon merre mehetnénk tovább. Éreztük, hogy felfelé ível a pályánk. Fontos volt számunkra, hogy ne úgy fejezzük be, hogy leeresztünk, és a fülünket, farkunkat behúzva távozunk. Azt akartuk érezni, hogy erőnk teljében vagyunk, és a turné pontosan ezt az érzést adta” – mondta Stipe a Quietus című lapnak.

A zenekar azt is szem előtt tartotta, hogy rajongóik komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy eljussanak a koncertjeikre. Nem akartak azok közé a megfáradt rockzenekarok közé tartozni, akik már csak rutinból lépnek színpadra, hogy még néhány dollárt kicsikarjanak a közönségükből.

Az R.E.M.-et az alternatív rock egyik úttörőjeként tartják számon. A zenekar a georgiai Athensben építette ki első rajongótáborát sajátos zenei világával, amelyben Michael Stipe jellegzetes, szinte mormoló énekhangja, a „csilingelő” gitárok és a rejtélyes dalszövegek különleges egységet alkottak.

A világ 1987-ben figyelt fel igazán a csapatra, amikor megjelent ötödik stúdióalbumuk, a Document. A konzervatív politikával szemben kritikus hangot megütő lemez egyik legismertebb dala, a The One I Love is hozzájárult ahhoz, hogy az R.E.M. világszerte ismertté váljon.

A zenekar a 90-es évekre olyan alternatív zenei úttörők mellett vált az új rockhangzás meghatározó képviselőjévé, mint a Nirvana, a Pavement vagy a Red Hot Chili Peppers. Olyan korszakos slágerek, mint a Losing My Religion, a Shiny Happy People és az Everybody Hurts a kiábrándult X generáció érzéseinek is hangot adtak, miközben az alternatív rock egyre erősebb pozíciót szerzett a popzenét uraló Billboard Hot 100-on.

A zenekar 2011-es, Collapse Into Now című albumával szinte előre jelezte a közelgő búcsút. A 15 R.E.M.-album közül ez az egyetlen, amelynek borítóján maga a zenekar látható – Michael Stipe pedig (búcsúzóul) integet a kamerának.

Három évtized után a zenészek megkönnyebbüléssel tették le a mikrofont és a hangszereket, a döntés azonban korántsem volt érzelmektől mentes.

„Nehéz hátat fordítani annak, amit tinédzserkorunk óta együtt létrehoztunk. De közben nagyon büszke is vagyok. Mindannyian nagyon büszkék vagyunk arra, amit véghez vittünk” – mondta Michael Stipe.

📷 L. Busacca/Getty Images for Songwriters Hall Of Fame