A CNBC-nek adott interjújában elmondta, hogy a szövegeket először saját maga írja meg, majd a mesterséges intelligenciára bízza a finomhangolást: „Megírom a szöveget, aztán átadom az AI-nak. Olyan sok feladatot adtam már neki, hogy mostanra igazán jól ismer engem… Az Instagramon nem tudok helyesen írni, a nyelvtanom borzalmas – ezt ő kijavítja.”
Bár Robbie nyitott az új technológiákra, ez nem változtat legnagyobb félelmén: azon, hogy karrierje „bármelyik pillanatban” véget érhet. Az énekes, aki többször is nyíltan beszélt szorongásáról és lámpalázáról, elismerte, hogy a feszültség három évtizednyi színpadi jelenlét után sem szűnt meg, élő fellépések pedig továbbra is komoly kihívást jelentenek számára és a televíziós élő közvetítések és a nagyszabású koncertek kiszámíthatatlansága miatt ritkán tud teljesen ellazulni.

„A koncerteken súgógépet használok – ez afféle biztonsági kötél. Előfordult már, hogy élő fellépés közben teljesen elfelejtettem a dalszöveget és a dallamot… ilyenkor jön rá az ember, hogy az adrenalin színe bizony barna!” -mondta az év elején a Virgin Radio műsorában.

Williams a színpadi jelenlétet kötéltánchoz hasonlítja: „Olyan ez, mint a kötéltánc… Bármikor lezuhanhatunk. Egyetlen pillanat alatt nemzetközi botrányt okozhatok, vagy akár véget is vethetek a karrieremnek! Ezzel a szorongással élek nap mint nap.”

A siker mögött egy másik belső küzdelem is húzódik: az úgynevezett imposztor-szindróma. Az énekes ezt is őszintén leírta:
„Teljes őrület – az egész karrierem a merészségre épül, és szinte semmi másra. Tudják, valószínűleg üresen állnak a polcok egy szupermarketben Stoke-on-Trentben, mert nem ott vagyok, pedig talán ott lenne az ‘igazi’ helyem.”

Robbie Williams vallomása jól mutatja, hogy a modern technológia és a világsiker ellenére a művészek is emberek – a bizonytalanság, a félelem és az önreflexió továbbra is meghatározó része a pályafutásuknak.

📷Jason Hetherington