Az idei Szigeten ezekre a kérdésekre egészen különleges történetekben találtuk meg a választ. Az önkéntesek között ugyanis nemcsak fiatal kalandorokat, hanem palacsintát sütő nyugdíjasokat, több országból érkező bringásokat és olyan embereket is találhattunk, akik számára a Sziget jóval többet jelent egy zenei fesztiválnál.

A Fesztivál Önkéntes Központ több, mint 15 éve szervezi a Sziget önkéntes programját, amely évről évre egyre sokszínűbb közösséget vonz. Az idei történetek pedig különösen jól mutatják, hogy az önkéntesség nem csupán segítségnyújtás, hanem közösségi élmény, kaland és sokszor életre szóló kapcsolat is.

Tandemmel Toulouse-ból Budapestre: egy fesztiválon született barátság története

A Sziget önkéntes csapata nem ismer földrajzi határokat, amit a legjobban egy olasz és egy francia páros hihetetlen utazása bizonyít. A történet évekkel ezelőtt kezdődött a Balaton Soundon, ahol a fiatalok önkéntesként találtak egymásra. A barátság tartósnak bizonyult: a tavalyi Szigeten újra találkoztak, és a fesztivál semmihez sem fogható hangulatától megihletve elhatározták, hogy a következő évben szintet lépnek, és egy igazán kalandos formában térnek vissza.

Amikor 2025 novemberében megkapták az önkéntes szerződéseiket, eldöntötték, hogy júliusban elindulnak, és két keréken fogják megtenni az utat. Az olasz Giuseppe és társa Olaszországból vágott neki a távnak hagyományos kerékpárral, míg a francia Mathis és barátnője a dél-franciaországi Toulouse-ból indult el egy tandem biciklivel. Az olaszok 14 napon keresztül, míg a franciák 28 napig haladtak a cél felé. Útjuk Bolzanóban keresztezte egymást, ahol egyesítették erőiket, és innen már együtt tekertek tovább egészen Budapestig, több mint 1000 kilométert hagyva maguk mögött.

A csaknem egy hónapos túra során számos akadállyal – többek között kilyukadt gumikkal és még gyalogosan is nehezen átkelhető útszakaszokkal – kellett megküzdeniük, de a motivációjuk mindvégig töretlen maradt. Még érdekesebbé teszi a történetet, hogy a csapatot nem is az aktuális fellépők névsora vonzotta: azért választották a Szigetet, mert az önkéntes csapatba történő jelentkezési folyamat egyszerű és gördülékeny volt, a közösségbe könnyen be tudtak illeszkedni, és sok pozitív tapasztalatot szereztek az elmúlt években is önkéntesként. Megérkezésüket követően munkába is álltak: a négyfős társaságból hárman a Vándor Vurstli forgatagában segédkeztek, míg Giuseppe a Walkabouts önkéntes csapatát erősítette.

Nemcsak a húszéveseké a világ – palacsintát sütő nénik és bácsik a Szigeten

Az önkéntesség iránti lelkesedés azonban nem ismer korhatárt. Erre tökéletes példa az a kézzel írt levél, amely egy egyszerű papírcetlin érkezett Gerendai Károlyhoz.

A levelet egy 60 év feletti hölgyekből álló társaság írta, akik felajánlották a segítségüket a fesztiválon. Azt is megemlítették, hogy korábban már több helyen önkénteskedtek, és – ami talán a legfontosabb – mesterien tudnak palacsintát sütni.

A szervezők örömmel fogadták a rendhagyó jelentkezést, így végül három néni és egy bácsi is csatlakozott az önkéntesek közösségéhez. Bár hivatalosan mindössze egy napot töltöttek a Szigeten, munkájuk felejthetetlen nyomot hagyott: fáradhatatlanul sütötték a palacsintákat a fesztivál háttérmunkásainak, bebizonyítva, hogy a segíteni akarás valóban nem kor kérdése.

VIP belépő helyett az önkéntességet választotta

Azt, hogy mekkora belső motiváció hajtja az önkénteseket, egy másik különleges történet is jól mutatja.

Csaba, az idei Sziget egyik önkéntese a születésnapjára egy heti bérletet kapott a Sziget Fesztiválra, ráadásul SkyVIP kiegészítéssel. Amikor azonban az egyik ismerősénél látta, hogy ott lesz a Szigeten önkéntesként, felébredt a kíváncsisága: mindig is érdekelte, hogyan dolgoznak az önkéntesek egy ekkora rendezvényen, így megérdeklődte, hogyan működik a program. Annyira megtetszett neki, hogy végül annak ellenére, hogy már rendelkezett – nem is akármilyen – belépőjeggyel, nem a felhőtlen szórakozást választotta, hanem az önkéntességet és segítségnyújtást.

Az akciócsapat tagjaként a fesztivál egyik legdinamikusabb részlegében dolgozott: ott segített, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá, és a legkülönfélébb feladatokban vett részt, aminek köszönhetően sosem volt két ugyanolyan napja. Elmondása szerint a munka végeztével jutott ideje arra is, hogy kikapcsolódjon, meglátogassa barátait, és új kapcsolatokat tudjon építeni. Kifejezetten tetszett neki az a légkör és hangulat, ami napról napra fogadta az önkéntes bázison, és a fesztivál végére az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az önkéntesek bázissátora bizony sosem alszik.

Néha láthatatlanok, de annál fontosabbak

Az önkéntesek munkája sokszor észrevétlen marad a látogatók számára, pedig a fesztivál szinte minden pontján jelen vannak. A Sziget több száz fős önkéntes csapata nap mint nap azon dolgozik, hogy minden gördülékenyen működjön a rendezvényen.

A Stewardok például folyamatosan figyelik a fesztivál területét, és szükség esetén azonnal jelzik, ha valahol segítségre van szükség. A Binfluenszerek a szelektív hulladékgyűjtést segítik, mások tolmácsként vagy tömegirányítóként dolgoznak, míg az akciócsapat tagjai ott avatkoznak be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk.

A tandemes bringások, a palacsintát sütő nyugdíjasok és a már megvásárolt jegye ellenére is önkénteskedő Csaba történetei jól mutatják, hogy a Sziget sokkal több, mint egy zenei fesztivál. A színpadok és a koncertek mögött egy olyan közösség működik, amelyet a segíteni akarás, az összetartozás és a közös élmények kötnek össze.