A zenekar második albuma trióként – Dave Gahan, Martin Gore és Andy Fletcher felállásában – fontos mérföldkőnek számított a banda történetében. Bár hangzásában jelentősen eltért sötétebb elődjétől, az „Ultra”-tól, az „Exciter” így is komoly nemzetközi sikert aratott: a Billboard 200-as listán a 8. helyen debütált, 115 ezer eladott példánnyal már az első héten, és máig ez az egyetlen Depeche Mode-album, amely előkelőbb helyezést ért el az Egyesült Államokban, mint hazájában, az Egyesült Királyságban.

A lemez azonnal az első helyre került Franciaország, Svédország és Belgium hivatalos albumlistáin is, tovább erősítve a Depeche Mode szupersztár-státuszát Európában. Az album aranylemez lett az Egyesült Államokban és Kanadában, Németországban pedig platinalemez-minősítést kapott, miközben világszerte több mint 3 millió példányban kelt el.

Az album sikerét négy kislemez alapozta meg: „Dream On” – az akusztikus gitárra és súlyos elektronikus alapokra épülő vezető single nemzetközi slágerré vált, és számos országban bekerült a Top 10-be;  az „I Feel Loved” – az energikus klubhimnusz két Grammy-jelölést is hozott a zenekarnak 2002-ben; a „Freelove” – Martin Gore egyik legszebb balladája, amely az évek során a rajongók koncertfavoritjává vált; és a „Goodnight Lovers” – egy igazán gyengéd hangulatú dal, az album zárószáma, amely bekerült a Top 20-ba Spanyolországban, Dániában, Görögországban, Németországban és Olaszországban is.  A felvétel kapcsán a producer, Mark Bell később elárulta: azt javasolta Dave Gahannek, hogy úgy énekelje fel a dalt, mintha valódi altatódalt énekelne újszülött lányának – ettől vált a vokál különösen intim hangulatúvá.

Az „Exciter” negyed évszázaddal később is különleges helyet foglal el a Depeche Mode diszkográfiájában, bizonyítva, hogy a zenekar képes volt megújulni anélkül, hogy elveszítette volna saját identitását.