Az „Oasis: Don’t Look Back In Anger” világpremierjét az elmúlt hétvégén a Nemzetközi Velencei Filmfesztiválon tartották, tegnap pedig a film már a hazai mozikba is megérkezett.
Az Oasis minden idők egyik legikonikusabb és legkedveltebb brit rockzenekara. A slágerek és a világhír mögött azonban ott húzódik Liam és Noel Gallagher legendásan hírhedt rivalizálása is, amely végül 2009-ben a zenekar feloszlásához vezetett. A következő években a két testvér külön utakon járt, így az Oasis újjáalakulása sokáig elképzelhetetlennek tűnt. Egészen 2025-ig, amikor a Gallagher fivérek úgy döntöttek, hogy elássák a csatabárdot, és ismét együtt lépnek színpadra az „Oasis Live ’25” keretében – a zenetörténet egyik legnagyobb és leginkább várt visszatéréseként.
Az „Oasis: Don’t Look Back In Anger” ennek a rendkívüli visszatérésnek a kulisszái mögé enged betekintést: a felkészüléstől és a hosszú, kimerítő próbafolyamattól egészen a teltházas világturné koncertjeiig.
A nagy visszatérés mögött azonban egy sokkal személyesebb történet is kirajzolódik: két testvér története, akik hosszú évek után ismét megtalálják az egymáshoz vezető utat, miközben a zene olyan erővé válik, amely képes gyógyítani és újra összekötni az embereket. Ezúttal azonban a történet már nem csupán Liam és Noel Gallagheré – milliók számára válik közös élménnyé világszerte. A koncerteken különböző generációk találkoznak, az Oasis dalai pedig hidat képeznek szülők és gyermekeik között. Mert vannak dalok, amelyek nem egyszerűen túlélnek egy korszakot, hanem továbbra is képesek összekapcsolni az embereket.
Az „Oasis: Don’t Look Back In Anger” előzetese ízelítőt ad a történelmi jelentőségű újraegyesülés érzelmi töltetéből, energiájából és monumentális léptékéből. A felvételek a színpad mögötti próbáktól azokig a pillanatokig vezetnek, amikor Liam és Noel ismét több tízezer rajongó előtt áll, miközben megelevenedik annak az érzése is, milyen részese lenni valaminek, amire több mint egy évtizeden át vártak a rajongók.
A film közben olyan intim pillanatokat is megmutat a két testvér között, amelyek emlékeztetnek arra, hogy néha nem az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy valaki újra színpadra álljon, hanem az, hogy megtegye a másik felé vezető első lépést.
