A cappuccino eredete nem meglepő módon – ahogyan a neve is sejteti – a kapucinus rendhez fűződik. A XVI. században, Olaszországban alapított rend szeretett volna visszatérni a Szent Ferenc által képviselt eszmékhez és teljesen szegénységben élni, miközben a szegényeken és rászorulókon segítenek. A szerzetesek az öltözetük után kapták a nevüket, ugyanis barna csuklyás – vagyis kapucnis, latinul caputiumos – csuhát viseltek. A cappuccino azonban állítólag a rend egy bizonyos tagjának Marco d’Aviano atyának köszönheti a nevét. A Telegraph szerint, amikor az oszmán hadsereg 1683-ban megpróbálta elfoglalni Bécset, d’Aviano atya volt az, aki összefogta a keresztény csapatokat és győzelemre vezette őket.

A legenda szerint, miután a törökök elmenekültek hátrahagyták többek közt a kávét is, amit magukkal hoztak, ám az italt a keresztény seregek túl keserűnek találták, ezért tejjel és mézzel tették ihatóbbá – és Marco d’Aviano tiszteletére a kapucinus rend után nevezték el.

Egy másik történet az 1700-as évekre vezeti vissza a cappuccino eredetét. Eszerint a bécsi „Kapuziner” kávéházban tejszínnel, cukorral és fűszerekkel ízesítve kínálták a kávét, így a kávézó után nevezték el a forró italt.

Bárhonnan is eredjen az elnevezése, a mai formájában ismert cappuccinót, Olaszországnak köszönhetjük, ahol az 1930-as években készítették el először a tejes-habos eszpresszót.

És hogy mitől lesz a cappuccino több, mint egy tejeskávé?

Az olaszpresszo szerint: “a cappuccino egy kávé alapú ital, mely eszpresszó kávé és forró tej felhasználásával készül, a tetejét finom tejhab borítja. Cappuccino-t leggyakrabban eszpresszó géppel készítenek. Az eszpresszó adja az ital térfogatának alsó harmadát, ezt hasonló mennyiségű krémesített, forró tej követ, amit a presszógép gőzével készítettek elő. Az ital felső harmadát (legalább 1cm-t meghaladó vastagságban) a gőzölés során készült hab fedi le, mely különböző formákkal, vagy kakóval, csokireszelékkel is díszíthető, de csakis a vendég kérésére. ”

Fotó: Pixabay